Ugye vágjátok Keith-t? Volt már az arcnak jó pár zenekara, amik közül a legismertebb talán az Alert. Ezen kívül csinált egy király blogot (
http://thepriceofsilence.blogspot.com/), aminek nemrég sajnos vége lett. Ezúttal a legújabb, Violence To Fade névre keresztelt project-je miatt írtam neki, ami azért is érdekes, mert ezúttal nem gitárt, hanem mikrofont vett a kezébe.
Szia Keith! Mi újság Massachusetts-ben? Hogy telik a nyár?
Keith: Rettentő meleg van, viszont fantasztikusan telik a nyár. Egy csomó király dolgot csináltam már, szóval nem tudok panaszkodni.
Először is, hogy kerültél a hardcore-ba? Melyik volt az első hc koncert amire lementél?
Keith: Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy hogyan kerültem kapcsolatba először a hardcore-al. Asszem régen sok "metalcore"-t hallgattam és akkor azt hittem, hogy az a hardcore. Aztán, olyan 6 évvel ezelőtt elkezdtem utánanézni a hardcore bandáknak a környéken. Felfedeztem a helybéli Chuck Brunswick nevű zenekart és elhatároztam, hogy megnézem őket. Aztán rákaptam a dologra és elkezdtem minden héten lejárni a helyi koncertekre.
A fő ok, amiért írtam neked, az új bandád, a Violence To Fade. Miért csináltatok egy másik bandát az Alert mellett? Kérlek mutasd be a VTF tagjait!
Keith: Egy ideje már szerettem volna énekelni egy bandában és az Alert már nem is aktív, mint zenekar; tehát úgy éreztem ez egy remek időpont arra hogy csináljunk valami újat, aztán majd meglátjuk mi sűl ki belőle. A VTF három tagja az Alert-ben is játszott, ebből kettő - Sean és Jake - jelenleg is Alert tag, a VTF-ben pedig mindketten gitároznak. Will, az Alert első dobosa most szintén a VTF-ben nyomja. Basszusgitáron pedig a Caught In A Crowd-os Cody játszik nálunk.
A banda neve a Side By Side dalcímből jön? Miért döntöttetek e mellett?
Keith: Jaja, a Side By Side-tól van! Egyszer amikor pár haverommal lógtam, épp Side By Side-ot hallgattunk az autóban és amikor a Violence To Fade következett, akkor mindenki elgondolkodott, "Vágjátok, a Violence To Fade milyen beteg zenekarnév lenne." Abban maradtunk, hogy ezt még felhasználjuk egyszer, mi, akik akkor a kocsiban voltunk, de aztán ezt gyors elfelejtettük. Most, ahogy belekezdtünk az új bandába, úgy éreztem, ez a név tökéletesen ráillene.
Ossz meg velünk néhány különleges infót a lemez felvételéről!
Keith: A demón lévő számokat egy magam írtam a szobámban. Alapból ez volt az elképzelésem, hogy megcsinálom magam, aztán keresek tagokat. Megirtam a szövegeket meg a zenét a szobámban, aztán megkértem egy barátomat, Will-t, hogy segítsen ki a dobnál, mivel én nem vagyok dobos. Jammeltünk párszor és elég jól ment. Meséltem néhány barátomnak a projectről és eléggé érdekelte őket is a dolog, szóval a zenekar összerakása végül sokkal gyorsabban ment, mint ahogy azt elképzeltem. A demót Haverhill-ben vettük fel a Format Audio-ban, Ryan Stack-al. A gitárokat én, a basszust Cody, a dobot pedig Will játszotta fel.
Mennyire vagy megelégedve a végeredménnyel? Ez az első banda, amiben énekelsz?
Keith: Jaja, pokoli ideges voltam a felvétel kezdetekor, de miután az első szám hamar felment, a végére elég jól belerázódtam. Sok ének részt egybe toltam fel, nem pedig soronként és ezért nem lett annyira erőteljes, mint ahogy szerettem volna, de végülis elégedett vagyok, különösen azért, mert ezelőtt még csak nem is vokáloztam soha zenekarban. Összességében szeretem ezt a demót és mostmár írnám is a következőt.
Kérlek mutasd be a számokat a demón!
Keith: Intro/Can't Hold Us Back - Eredetileg teljes hosszában intro lett volna ez a szám. Végül írtam egy szöveget és rá is tettem, mivel szerintem túl király az a riff ahhoz, hogy szöveg nélkül maradjon. Aztán itt van a Real World, ami alapvetően arról szól, hogy vissza kellene hozni a mindennapi életbe a koncerteken, fesztiválokon vagy akárhol való lógást a haverokkal. Aztán az Attitude Adjustment azokról a életunt, szar hozzáállású emberekről szól, akik folyton panaszkodnak mint, ha tartoznának nekik valamivel, és elvárják, hogy fontosak legyenek. A Brain Weck a crack-kel/kokainnal való visszaélésekről szól, a Give Respect pedig egy Sick Of It All szám.
A VTF játszott már élőben valahol?
Keith: Valójában még nem, de a következő pár hónapra van már betervezve néhány koncert.
Eddig két változatát láttam a demó borítónak, egy Inside Out és egy Wide Awake rip-off. Ennyire bírod a rip-off cuccokat?
Keith: Igazából a Wide Awake pólódizájnnak készült és nem demó borítónak. Nem hinném, hogy túl sokan ismerték volna azt a Wide Awake pólódizájnt, de amikor először láttam azt a pólót akkor csak valami hasonlót szerettem volna csinálni. Így volt az Inside Out-tal is. Ezeket a patkányokat/egereket vagy miket mindig is királynak tartottam, szóval ez volt az első dolog ami eszembe jutott amikor szóba került a demó borító. Hát, lehet nem mi vagyunk a valaha volt legeredetibb banda, sőt szerintem továbbra is fogok nyúlni kissebb-nagyobb dolgokat 80-as évek végi bandáktól, de leszarom.
Oké, beszéljünk kicsit az Alert-ről! Mi a helyzet veletek?
Keith: Egyelőre még együtt vagyunk de ahogy az előbb is mondtam, nem vagyunk túl aktívak. Még az év elején csináltunk egy hétvégi turnét a Caught In A Crowd-al és az Our Side-al, de szerintem most jó ideig biztos nem fog történni körülöttünk semmi. Nem mondom biztosra, mert sosem tudhatod, de most nem igazán tervezgetünk. Esetleg néhány koncert itt-ott.
Voltál a This Is Hardcore-on? Ha igen, milyen volt? Melyik koncert volt a legkirályabb?
Keith: Jaja, voltam és természetesen nagyon király volt. Idén sajnos lemaradtam pár bandáról akiket nagyon meg szerettem volna nézni, mert a zenei felhozatal évről-évre egyre keményebb, de amik talán a legjobban tetszettek az a Killing Time, Floorpunch, Breakdown és a Rival Mob. De nagyon sok király koncert volt még.
Mi az 5 kedvenc európai hardcore bandád?
Keith: Hát, hogy őszinte legyek nem hallgatok elég európai hardcore bandát. A Discharge-nak nagy rajongója vagyok és nagy hatással voltak rám. Legalább ennyire szeretem a Sportswear-t és a Mainstrike-ot, de ahogy mondtam, nem ismerem eléggé az európai hardcore-t ahhoz, hogy egy szilárd ötös listát fel tudjak állítani. Ha egy bandát kellene mondani aminek a megszállottja voltam és még most is imádom, az a True Colors. Kurvára szeretem ezt a bandát és örülök, hogy láthattam őket élőben, amíg tehettem. Ja és a Justice-t is nagyon bírtam.
Mit gondolsz Harley Flanagan akciójáról a CBGB Feszt-en?
Keith: Nem nagyon ismerem az egész sztorit, de nem is bánom. Próbálom magamat nem beleártani ilyen dolgokba. Elég szomorú amikor bárkit is megkéselnek, de ennek az ügynek továbbra sincs nagy jelentősége számomra.
Oké, vissza a Violence To Fade-hez. Van már fizikai formája a demónak? Mik a további tervek a zenekarral?
Keith: Már eladtunk 25 db demókazit a This Is Hardcore-on, ezeket elég hamar elkapkodták. Van még otthon nálam 75 db, amit majd koncerteken meg lehet venni, de az online rendelést is megoldjuk a következő pár hétben. Jó lenne ezzel a zenekarral többet koncertezni, túrnézni és több cuccot kiadni. Majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok, azt hiszem.
Mi a VTF üzenete?
Keith: Nincs különleges üzenete. Olyan szarságokról írok amit érzek, gondolok, vagy amit látok nap mint nap. Csak zenélünk, ami örömmel tölt el minket. Ha pedig a srácok értik is, hogy miröl beszélünk akkor az csodás.
Utolsó szó a tiéd! Köszi a válaszokat!
Keith: Köszi az interjút! Csekkoljátok Caught In A Crowd-ot, Our Side-ot, Intent-et és az összes feltörekvő massachusettsi bandát. A hardcore él 2012-ben!
