Na végre egy lemez amit már nagyon vártam. Annyira hogy szinte naponta néztem mikor kerülnek fel az új számok a bandcamp-re. Azt kell, hogy mondjam, hogy 'na ez már valami!'. A svéd srácok már a 2010-es demójukkal is elég magasra tették a lécet, az s/t viszont simán ráver arra is egy kört. Nagy vonalakban Cro-Mags Madball keverék néhol egy kis régi Terror-al fűszerezve. Na de nehogy valami újabb kópia-bandára gondoljatok, a Guilty igenis kibaszottul eredeti. Remek gitártémák, gondosan felépített számok, profi munka. A lemez szó szerint szarrá van szólózva, ami nem tudom mennyire hardcore, de igazából mindegy mert ha ez egy metál lemez akkor is kurvajó, és persze láthattunk már ilyet, elég ha a Leeway-re gondolunk. Az s/t hangzásban is veri az előzőt, csak azt sajnálom, hogy szét van szedve a szobám és még csak laptop hangszórón tudtam meghallgatni. Mi sem jelzi jobban a profizmust, hogy az anyagra az SFU is rátette a kezét, ahonnan egy ideje már lehet előrendelni. Csekkold a lemezt mert nagyon király és nem minden nap tűnik fel egy ilyen banda.
A Better Times tavaly csinált egy kiemelkedően jó demót, amibe már akkor is alig tudtam belekötni. Tehát, amikor Bandcamp-re felkerült az új ep címadó dala nagyon izgatott lettem, aztán meghallgattam és eldöntöttem, hogy rohadtul várom az új anyagukat. Aztán végül is annyira vártam, hogy el is feledkeztem róla, szóval egy kis késéssel de meghallgattam a cuccot. A demó fő húzóereje a lendülete volt, amivel egyszerűen lebaszott a lábadról. Na ez ezúttal nem lett ilyen egyértelmű. A Better Measures eleve sokkal lassabban kezdődik és csak később gyorsul fel valamennyire. A számok is talán valamivel slágeresebbek lettek ebből kifolyólag, de a koncepció ettől függetlenül továbbra is YOT, Insted, Wide Awake féle youth crew maradt. Na akkor jőjjön a feketeleves. Sajnos szövegek terén nem igazán sikerült előrelépni a bandának. Nem mondanám, hogy szarok lettek a szövegek, de nem ad semmi újat. Ilyen tekintetben az én szememben az utolsó szám mentette meg az anyagot, ami az Occupy mozgalmat "hirdeti". Ebben lehet érezni az aktualitást, és a valamilyen szintű politikai szerepvállalást amiből a hardcore-nak is ki kell vennie a részét.
A Weight of the World-ről elöljáróban érdemes annyit tudni, hogy egy fiatal, Floridai banda, akik tavaly csináltak egy 3 számos demót, az új EP-jük pedig most jött ki nemrég, No Promised Land címmel, ami már nekem is felkeltette az érdeklődésemet. Sötét, nyomasztó metálos hangzású zene, még sötétebb és még nyomasztóbb szövegekkel.A kérdéseimre Dillon, a banda frontembere válaszolt.
Helló! Kérlek mutasd be a bandát! Ki, mikor, hogyan?
- Tehát, a Weight of the World: Dillon (én) – vokál, Eric- gitár, Jared – dobok, Carl – Basszusgitár. Egy két személyes bandaként kezdtük. Egy barátom: Mitch és én írtuk a demót. Amikor Mitch elköltözött az iskola miatt, akkor jött létre a fenti felállás. Elkezdtünk koncertezni, aztán pedig megírtuk a második lemezünket a No Promised Land-et. Ez történt 2010 végén és 2011-ben.
Miért Weight Of The World lett a banda neve?
- Lírai. Úgy éreztem, a teher és a nyomás egy sokszor visszatérő téma az írásaimban. A Weight című számunk - ami egyébként különösen fontos a számomra – pontosan leírja ezeket az érzéseket, azt a fizikai nyomást, amit a világ ”súlya” gyakorol a környezetre. Szóval ez a név bár kissé elcsépelt, de nagyon kézenfekvőnek tűnt.
Mit csinálnak a WOTW tagok a civil életükben?
- Nagyszerű kérdés. Amikor a banda indult hárman közülünk előkészítő egészségügyi iskolába jártak és részmunkaidőben dolgoztak. Ebből a háromból az egyik srác otthagyta a bandát az iskolája miatt én pedig jelenleg szüneteltetem az iskolát. De, hogy rövidre fogjam a szót, szerintem viszonylag eseménytelen, normális az életünk a bandán kívül.
A szövegeid elég sötétek és pesszimisták. Ilyen sötét az élet a napfényes Floridában? Mi adja az ihletet?
- Haha. Szeretem Floridát és a strandok itt a legcsúcsabbak de a hétköznapokban nem tudok magammal semmit kezdeni. Rengeteg dolog van, ami inspirálja a banda szövegeit és zenéjét, de a fontosabbak a már előbb említett nyomás és a stressz, de ide sorolhatók még a polgári szabadságjogok, a nők jogai és személyes elmélkedések arról például, hogy miért érdemes élned. Zeneileg pedig inspirál minket minden olyan banda amit nagyra tartunk, továbbá borzalmasnak és igazságtalannak tartjuk a műfaji besorolásokat, szóval a mi zenénket is csak úgy hívjuk, hogy a „sajátunk”.
A szövegeidben több helyen előkerül a kereszténység. Miért van ez? Mennyire elfogadott az egyházellenesség az USA-ban? Úgy gondolom még rosszabb a helyzet, mint Európában…
- Így igaz, a keresztény-ellenes és az egyház-ellenes látásmód sokkal jobban elfogadott Európában, mint az Egyesült Államokban szerintem is. Nem tartok tiszteletben minden vallást és nem társítom magam egyikhez sem de megértem, hogy néhány ember miért dönt úgy, hogy ezt az utat választja magának, de ez nem nekem való. Próbálok kiemelni olyan dolgokat, amik rosszak egyes vallásokban, hibás vallási elgondolásokat, intézményeket ahelyett, hogy egyből megbélyegezzem azt a személyt, aki egy adott vallást követ.
Ki az a nő a képen az első demótok borítóján? Mit akar jelenteni ez a borító?
- Egy csomó képet kiszemeltem demó borítónak. Amit végül hasznosítottunk az egy kép Madame Marguerite Fahmy-ról. Ez a nő azt hiszem 1920 as években valamikor megölte férjét Egyiptomban, aztán elmenekült a holttestel együtt. A képet egy Henry Sidgwich nevű angol közgazdász gyűjtötte, aki többek között a női felsőoktatásáért harcolt. A srác, aki tartja a képet (és keresztűl dugja rajta a nyelvét) az egyik haverom öccse Ethan. Láttam egy hasonló képet egyik nap és elhatároztam, hogy ezt én is megcsinálom. Később láttam, hogy alapjában kb. ugyanezt a ”The Goonies”-ben is megcsinálták. Volt még amúgy egy másik fajta borító is, amit a második nyomáshoz használtunk fel.
A Broadwalk című számotok a társadalmi igazságtalanságokról szól. Láttad már a Zeitgeist: Moving Forward-ot? Mi a véleményed róla?
- Láttam a Zeitgeist-ot és érdekes volt. Talán ez a rész tetszett a legjobban az eddigiek közül, de jobb ismerni az érem többi oldalát is. Elég vicces, hogy ez a szám valamikor 2010-ben íródott, jóval a „Occupy Wall Street” tüntetések előtt, most azonban aktuálisabb, mint valaha.
Milyen volt a színtér reakciója az új EP-re?
- Úgy érzem a legtöbb ember Floridában aki hardcore-t hallgat meghallgatta az ep-t, és ez fasza. A reakciók túlnyomó többsége pozitív volt, de A) nem vagyok benne biztos, hogy mindenki elmondja nekem a véleményét, ha egyébként is utálja, és B) mostanság nehéz hinnem bárkinek is, aki dicséri a zenekart. Floridán kívül azt mondanám, hogy gyakorlatilag ismeretlenek vagyunk, de már így is annyian letöltötték a számainkat, hogy még csak álmodni se mertünk volna ennyi letöltésről, szóval ez pozitív és persze boldoggá tesz.
Milyen bandákkal szoktatok általában játszani? Mond pár király Floridai bandát!
- A jelenlegi kedvencem a Suitcase City Tampa-ról. Sokszor játszottunk már velük továbbá sok helyi bandával játszottunk már, akiknek bejön a zenéje, mint például: Axis, Centuries, Losin’ it, Featherweight, and Homestretch. Biztos vagyok benne, hogy van még egy csomó, csak mindig kimennek a fejemből.
Melyik bandával csinálnál leginkább split-et? Mondj egy mai, aktív bandát és egy régit!
- Érdekes kérdés. Nem akarunk mostanában split-et csinálni, de ha szeretnénk, akkor a fent felsorolt bandákból bármelyik szóba jöhetne. Továbbá van egy haver banda Észak Carolina-ban a Low Sky, akik szerintem megcsinálták 2010 legjobb demóját, szóval, ha valaha is szeretnék split-et csinálni valakivel, azok ők lennének. Ha inaktív bandáról van szó, akkor én nagyon szeretek csomó régi vancouveri és egy csomó Svéd bandát bár nehéz lenne kiválasztani csak egyet ezek közül.
Mi a kötődés az Expire és közötted?
- Az egyetlen kötődés az, hogy az Expire énekese régi jó barátom és még valamikor a 2000-es évek közepén egy bandában játszottunk. Az Expire egyébként egy király banda és nemrég kerültek a Bridge 9-hoz, szóval én nagyon büszke vagyok a srácra, hogy eddig elvitte ezt a zenekart. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű dolgok előtt vannak még.
Hosszú hajad van :). Mi a 3 kedvenc Metál Bandád?
- Kiváló kérdés! Anthrax, Pentagram és Overkill
Nem gondolkodtatok el még azon, hogy bevesztek még egy gitárost? Szerintem ez a féle zene sokkal jobban üt két gitárral.
- Egyetértünk! Minden számunkat két gitárra írjuk és remélem, hogy találunk végre egy második gitárost, de válogatós zenészek vagyunk, akik még válogatósabb, ha a saját bandánkról van szó. Több személyt kipróbáltunk a posztra, de végül így maradtunk. Egy elég kis városban élünk, kevés emberrel, akik általában nincsenek képben.
Bónusz kérdés: Mi az álláspontod az atom erőművekkel kapcsolatban?
- Tudod, megpróbálok nem is gondolni rájuk túl sokat, mert tudom, hogy mindegyik potenciális veszélyforrás. Tulajdonképpen pár mérföldre lakok egytől és ez ki is akaszt egy kicsit, de végül is nem tehetek sokat ellene. Könnyű/vicces olyan gonosznak elképzelni minden atomerőmű vezetőjét, mint Mr. Burns-t a Simpson családból, de úgy tűnik, hogy ebben a korban ez egy szükséges rossz dolog.
Köszönöm szépen a válaszokat! Nyugodtan írd le ha valamit még el szeretnél mondani!
- Nagyon szépen köszönöm az interjú lehetőséget! Öröm volt olvasni a nem szorosan zenéhez kapcsolódó kérdéseket is és élveztem az ezekre való válaszadást. Amerikaiak és Európaiak, az európai hardcore-nak szüksége van a támogatásra, mert sok kedvenc zenekarom való onnan. És köszi hogy támogatjátok az Amerikai Hardcore-t! Go Vegetarian.
Alfian-al úgy ismerkedtem meg, hogy még valamikor 2010-ben rám írt myspace-en, hogy szívesen kiadná Indonéziában a demónkat. Na mondom.. miafasz? király! ..na abból azóta sem lett semmi, de rajta van az ügyön állítólag.. Na mindegy is, van itt helyette tőle egy színtérriport tele király bandákkal, amikre jó odafigyelni. Aki annak idején rá volt izgulva a No Choice In This Matter-re vagy a Last One Standing-re, most kezdheti verni a seggét a földhöz! (Bocs, ha valami már nem teljesen aktuális, régebbi cucc)
Hello! Alfian vagyok Indonéziából, pontosabban Jáva nyugati részéről, Depok City-ből. Szeretném Marcinak megköszönni a lehetőséget és bocs, hogy ilyen sokáig írtam ezt a riportot. Én most nem az egész Indonéz színtérről fogok írni, mivel nem is igazán tudom, hol lehetne elkezdeni olyan zavaros. Inkább csak az én városomról írnék, Depokról. Oké, mielőtt elkezdenék a színtérről írni, elsőként egy kis bevezetés a városról.Depok egy kis város, ami két nagyobb város, Jakarta és Bugor között helyezkedik el. Amikor ide költöztünk kb. 1996-ban a levegő nagyon tiszta volt, amerre néztél mindenfelé fákat láttál, és a járművek hangja sem volt túl hangos. De ez mára eléggé megváltozott. A levegő nagyon meleggé vált, a beépített területek mostanra kb. akkorára nőttek mint a fás területek. Megnőtt a forgalom az utcákon és mindennaposak lettek a közlekedési dugók.. ami elég nagy szopás. Most pedig lássuk a színteret…
Ezen a színtéren az új srácok nem nagyon követik figyelemmel a mozgalmukat a kezdetektől. Én ténylegesen aktív tagja a színtérnek csak úgy kb. 2007-ben lettem, szóval főleg akkortól vagyok benne a képben bandákkal, fanzinekkel kapcsolatban, úgyhogy bocs, ha néhol hiányos a tudásom.
A színtér meglehetősen sokat fejlődött Depokban az elmúlt években. Ha visszanézünk 2007-be az akkori hardcore bandákat a két kezeden meg tudtad volna számolni, most azonban egészen biztos, hogy nem tudnád. Na akkor kezdem a zenekarokkal, szerencsére nagyon sok király bandánk van a hardcorepunk-tól a fastcore-on át egészen a grindcore-ig…
TASTE OF FLESH: Ha jól tudom 2000 óta léteznek. Fastcore-t játszanak egy kis Outlast beütéssel, ami nekem nagyon bejön. A "Hail hail thrash" című albumukat egyszerűen nem lehet megunni. Az énekesük hosszú ideje csinál egy fanzint, ez most ismét nem aktív.
THINKING STRAIGHT: Ez már igen. Straight edge hardcore Depok City-ből. 1996 óta töretlenül aktívak. Nagyon szeretem a "Positive Crew" című albumukat. Az Outlast hatás itt még jobban megfigyelhető. Ebben az évben jött ki az új albumuk, amiről páran azt mondták, hogy nagyon metálos. Én eddig még nem hallottam. http://www.myspace.com/thinkingstraight88
PAPER GANGSTER: New School hardcore-t játszanak. Ha Earth Crisis fan vagy akkor ezt is meg kell hallgatnod. Úgy tudom, hogy 1997 óta aktívak.
TUMOR GANAS: Igazi grindcore támadás! Eléggé tanácstalan vagyok, hogy mit mondhatnék rúluk. Grindcore egy kis punk beütéssel, de nem túlságosan metál. Pár ember mince core-nak hívja.
BUSUK: Egy újabb grindcore banda, valamivel több metal hatással. Nagyon bírom ezt a bandát. A legújabb hírek velük kapcsolatban, hogy lesz egy split lemezük a Laknat nevű grindcore bandával(Malang, East Java) http://www.myspace.com/busukvbeat
NOD OFF: Kezdetben főleg az európai oldschool bandák voltak rájuk hatással, most pedig new school/beatdown-t játszanak. Ha bírod a régi Hatebreed-et vagy a Terrort akkor meg kell hallgatnod ezt a bandát! Egy éve jött ki az albumuk "Save The Culture" címmel a Don't Talk Records-nál.
OUR SPIRIT: Én zöld hardcore bandának hívom őket, mivel a számaikban nagyon sokat foglalkoznak a környezetvédelemmel. Az első demójuk leginkább a Selection 8 zenéjéhez volt hasonló, most pedig inkább a Verse, Have Heart vonalon mozognak. Nemrég vettek fel egy split-et a solo-i (Central Java) Try Hard nevű beatdown hardcore bandával. http://www.myspace.com/ourspirit09
COMEBACK ATTACK: Ebben a bandában éneklek. Oldschool hardcore-t játszunk, de azt hiszem nem vagyunk teljesen oldschool hardcore banda. Én jobban szeretem having fun hardcore-nak nevezni (Indonéziában ezt suka suka hardcore-nak hívjuk). Nem akarunk úgy kinézni mint a Gorilla Biscuits vagy éppen a Judge, mi csak magunk akarunk lenni. Szóval rád van bízva, hogy akarod nevezni a zenénket. Sajnos már vagy 2 éve nem vagyunk valami produktívak. Az utolsó anyagunk egy 4 way split az Our Spirt,HolyShit, és a francia No Body Straight társaságában, ami 2009-ben jött ki. Úgy tervezzük, hogy ebben az évben összeszedjük a számainkat és kiadjuk split formában a Bakteri Jahat-tal. Továbbá aktív önkéntesek vagyunk a depok-i Food not bombs-nál.
STRUGGLE OF YOUTH: A No choice In This Matter és az Endzweck "áldozatainak" egyike, hahaha. A 2010-es demójuk szerintem a legjobb demó lett a városban. A legújabb hír róluk, hogy akarnak csinálni egy 4 way split albumot. Ők is Food not Bombs önkéntesek
BAKTERI JAHAT: Oldschool hardcore. A 2010-es demójuk már jóval harmónikusabb volt mint az első demó, ami még elég zajos és nyers volt. Comeback Attack-al közös split várható hamarosan. Páran közülük Food not Bombs önkéntesek. http://www.myspace.com/bakterijahatkeras
PIT BULL: Oldschool hardcore/punk. 2008-tól játszanak együtt. Nemrég majdnem feloszlottak, de 2010-ben visszatértek, most dedig már az új demón dolgoznak. Éppen társzenekart keresnek egy split-hez. Nem lennétek benne? :). Jah és ők is szintén FNB önkéntesek.
CINTA MONYET: Fastcore király szövegekkel és valamennyi grindcore hatással, ami nem túl domináns de arra pont elég hogy elindítsa az őrületet a tánctéren. Az énekes és a basszer srác játszik még ezen kívül a Nod Off-ban. Ha szereted a Bettercore-t...
ROTTING REX: Az első demójuk (2008) még elég metálos volt, mivel az énekes és a gitáros metálos. Viszont a mostani formácót már csak két tag alkotja és a zene is sokkal punkosabbá vált. A dobos még dobol a Comeback Attack-ban is. Ha bírod az olyan bandákat mint az Unholy Grave, hallgasd meg őket. Grind on! http://www.myspace.com/rottingrexgrindcore
WALKING AGAIN: A Charles Bronson mindenhol elvetette a magját. Szeretem ezt a bandát bár néhány számuk szövege egy kicsit szexistának tűnik. Ez mindenképpen minusz pont, viszont ha szereted a Spazz és a Bettercore zenéjét akkor ez is be fog jönni. http://www.myspace.com/walkingfastagain
REAL PROJECT: A Cinta Monyet dobos side-project-je, mint énekes tevékenykedik. Van egy demójuk, amit elég jó minőségben sikerült rögzíteni. Első próbálkozásoknál még nagyon érződött rajtuk az Outlast hatás, most már inkább a Champion felé húznak. Várjuk az új albumot! http://www.myspace.com/realproject
MONICAFORGANA: Crossover/thrashmetal. A Struggle of Youth tagok project zenekarja. Valószinűleg megigézte őket a sok Slayer és Municipal Waste hallgatás. Ebben az évben jött ki az első demó CD-jük.
FUISE: Ebben a bandában a Monicaforgana énekese dobol és a Monicaforgana basszusgitárosa énekel. Modern hardcore-t játszanak a Verse nyomdokain. Már felvettek pár számot, de a kiadásra még várni kell egy kicsit.
FANZINEK
Rengeteg fanzine van a városban, de ezek közül már csak néhány maradt aktív a mai napig. Ezek:
BUNGKAM SUARA: Ez az én fanzinem. Eddig még csak három számot élt meg A5-ös formátumban, de már csak egy lépésre vagyok attól, hogy kész legyen a negyedik. Olyan kiadványokról írok amik közel állnak hozzám, a színtérről és az összes tevékenységről amit fontosnak tartok.
CORET KERTAS: Fél art-fanzine. Yudha a.k.a. Ucrit szerkeszti aki mellesleg egy igazi művész. Lépj kapcsolatba vele, ha akarsz pár király cuccot. Eddig 2 szám jelent meg.
NEW BORN FIRE: 2005-ben tünt fel ez a fanzine, ami nem kizárólag egy hardcore/punk témájú lap. Néha van benne szó az indie és a metál színtérről is. Aditya szerkeszti, aki egyéként basszusgitározik az Obsesif Komplusif-ban. Eddig 9 szám látott napvilágot.
RECORD LABELS&DISTROS :
TERIAK RECORDS: 2000 óta töretlenül működő DIY fastcore/grindcore kiadó és disztró. Ari Bowkore viszi a kiadót és számos olyan fasza bandát kiadott már mint a Bob barker, Proletar, Fatal Nunchaku stb.. Ha van valami király hc/punk anyagod akkor feltétlenül lépj vele kapcsolatba.
SHP MERCH: Ilham (Non Antagonis, Armada From Hell) disztrója. Ha szeretnél valami Mech-öt Indonéziából, fordulj hozzá nyugodtan.
LEST DANCE:Arif (Cinta Monyet, Nod Off) disztrója. Kb. ugyanaz mint az SHP.
WORM STUFF: Ez pedig Falda Time Ups nevű kiadójának a reinkarnációja. Most nem csak zene kiadással foglalkozik, hanem jópár Indonéz banda pólóját árulja, és postázza világszerte.
DON'T TALK RECORDS: Az én saját kiadóm.. többnyire házi készítésű DIY cuccok. Jelenleg 5 projecten is dolgozok. A legutolsó kiadványom egy válogatás cd, amin 24 hc/punk banda szerepel.
SABLON13&LOCAL THREAT RECORDS:Dhela(The Silent) lemez kiadó és Disztró projectje. Náluk mindenféle dolog megtalálható ami a punkhoz kapcsolódik.
Nagyjából ezek a legfontosabb dolgok, amiket tudni a helyi színtérről, remélem nem volt túl unalmas :)
Naughty Youth Crew is back! Újabb remek lemezzel jelentkezett a Philadelphiai Wrong Answer. Ami pedig a legjobb ebben, hogy azonnal meg is turnéztatják az anyagot Európában és a dátumok közé bekerült egy magyar állomás is a No Regret Productions jóvoltából. Ha szereted a new york-i arcbamászósan agresszív cuccokat, akkor ez a zenekar be fog találni nálad. Egyszerű, lényegretörő szövegek, lendületes dalfelépítések, semmi szarozás. A lemez legerősebb száma nekem a "no end in sight" amibe még egy lehelletnyi szólót is sikerült beletuszkolni, az utána következő side2side rész pedig egyértelműen kibassza a biztosítékot. A Turnéra egyébként a szintén Philadelphiai Kingdom társaságában indulnak, akik már szinte haza járnak Magyarországra. Szóval, Február 10. Budapest, Trafik Klub, belépő: 1500 ft.
2012 első nagy durranása úgy néz ki ez az ep lesz. Jó azért annyira nem nagy durranás de mindenképpen érdemes belehallgatni.
A floridai bandák mostanában remekelnek, elég olyan nevekre gondolni mint az Expire, a Truth Inside vagy az Axis, de az is meglehet, hogy csak én fordítok több figyelmet mostanában arrafelé. Még jóformán egy év sem telt el azóta, hogy először lehetett hallani a Losin It-ről. Azóta összehoztak két demo-t egy splittet a Disapproval-al és most itt az új ep. Hangzásban ezúttal is minden a helyén van, zeneileg pedig viszik tovább a Floorpunch féle lendületesebb hardcore-t (amiről egyébként a borítón található FP rip-off ufó is tanúskodik), bár talán egyre szigorúbb hangzással. Visszatérve kicsit a borítóra, szerintem elég gagyi ez sci-fi téma, szóval ez lehetne a minusz pont, de ki nem szarja le. A Life To Live store-ból (http://ltlrecs.storenvy.com/) már lehet is pre-orderelni a 7"-et. hajrá! És hogy ne legyen zsákbamacska, itt meg is tudod hallgatni:
A Still egy király sxe banda Ukrajnából. 2008-ban úgy tűnt, hogy 1 demó után feloszlottak, de ezt most megcáfolták és új erővel vágnak bele a hardcore-ba. Erről, és még pár kapcsolódó dologról faggattam ki a banda frontemberét, Tim-et, akit ha egy kicsit is érdeklődtök az Ukrán/Orosz színtér iránt, akkor nem kell bemutatnom nektek, leginkább olyan zenekarok kapcsán mint a Clearsight, Set Adrift vagy akár az Aspire…
Helló Tim! Hogyan és mikor kezdődött a Still? Mik voltak a fő fordulópontok a banda történetében?
Először is szeretnénk megköszönni a lehetőséget, hogy megoszthatjuk veled a gondolatainkat ezen az interjún keresztül, talán valaki talál valami érdekeset is benne. A Still 2008-ban kezdődött. Ez egy olyan időszak volt, amikor a színtéren az igazságot hazugságok és pletykák homályosították el és az emberek nem akartak mást, mint gyűlölni egymást, legalább is ekkor ezt mi így láttuk. Gyorsan összeraktunk egy 5 számos demót, amit a Reason Records adott ki kazettán és cd-n, valamint volt néhány koncertünk Ukrajnában és Oroszországban. Volt egy pár tagcsere a banda életében, de mostanára ez lett az ötös az, ami tökéletesen ki tudja fejezni az érzéseinket és érzelmeinket. Szóval, ez most egy erős formáció a tagok tekintetében. Elég nehéz volt néha egyben tartani a bandát, mivel pár tag különböző időszakokra kiszállt ekkor elég halottnak tűnhetett a zenekar. De mára minden megváltozott, szóval nagyon boldogok vagyunk, hogy megoszthatjuk a gondolatainkat a bandán keresztül és, hogy együtt játszhatunk.
2010-ben újra kiadtátok a demótokat, ami a „New beginning” címet kapta. Most pedig kijött egy két számos demó (Anger of the past), szintén régi számokkal. Lesznek új számok is? Esetleg egy LP?
Az LP-nk gyakorlatilag készen van. A legnagyobb probléma most a pénz a felvételére. Megpróbáljuk a legjobbat kihozni magunkból, hogy 2011 végéig kihozhassuk az első LP-nket, de ha közbejön valami probléma és csak télen vagy jövőre tavasszal lesz kiadva, akkor sem történik semmi tragédia. A számok az LP-re már másfél éve meg vannak írva, csak nem volt időnk és néhány dolog közbe is jött, ami lassított minket és elcsúsztatta a felvételt. Szeretjük ezeket a dalokat és reméljük, hogy az emberek is megtalálják majd benne az érzéseiket és a gondolataikat. A címe „Through the emptiness” lesz.
Szerintem nagyon egyedi és különleges hardcore zenét játszatok. Különösen szeretem a lassabb basszus témákat a zenétekben. Mik a legnagyobb hatásaitok?
A legnagyobb hatás az életünk. Keresztűl rohanunk az életen, a különböző helyzetekben sérüléseket szerzünk, fájdalmat érzünk.. és minden falat épít körénk. Tele vagyunk lelkesedéssel és erővel, hogy leromboljuk ezeket a falakat és megalapozzuk az önkifejezésünket a zene segítségével. Ahogy telik az idő öregebbek leszünk és reméljük bölcsebbek is és pár dologban megváltozik az álláspontunk. A számaink sötétebbé, depresszívvé, lassabbá és érzelmesebbé válnak. Csak éljük az életünket és arról beszélünk milyen érzéseket vált ki belőlünk a minket körülvevő világ.
A poszt-szocialista országokban általában később jelentek meg a punk/hardcore zenekarok. Hogy zajlott ez a te országodban? Mondj pár régebbi hardcore bandát, mert én nem nagyon ismerem a régebbi Ukán szinteret.
Ez a színtér elég fiatal, aminek van jó és rossz oldala is.. Az első bandák 2005-2006-ban alakultak.
Nem volt különbség városok között akkoriban, egy nagy színtér volt az egész olyan bandákkal mint a Ы, Pinkin Drink, Feelings Betrayed, Humble Opinion stb… a színtér kicsi volt, pár banda, egy rakás kölyök, különböző társadalmi és politikai attitűdök, meg ilyesmi. Később ez csak szarabb lett, de ez ugyanígy néz ki mindenhol. Vannak emberek, akik szemér dolgokat csinálnak, de mindig lesznek velük párhuzamosan, akik teljesen pozitívak.
Erős kapcsolat alakult ki az orosz színtérrel. Sok közös koncert van az ottani bandákkal és jó barátok vagyunk a zenélésen kívül is. Azt el szeretném mondani, hogy egyáltalán nem bélyegezhető meg egy zenekar arról, hogy honnan jött, hanem sokkal inkább számít az, hogy milyen érzéseket és érzelmeket oszt meg a zenekar. Itt inkább több színtér egysége alkotja a színteret, és ezek közé tartozik Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország is, szóval van sok-sok darabja, amiből közös erővel építjük fel a színtér egész képét.
Láttam a youtube channel-eden a „live in depo” című videódat. Kibaszott királynak tűnik ez a buli, mindenki táncol és énekel. Kijevben készült ez a videó? Milyen aktív napjainkban a Kijevi színtér?
Igen, ez Kivejben készült. Egy nagy fesztivál volt orosz és ukrán bandákkal. Sok különböző országból jöttek emberek erre a koncertre. Nehéz volt azoknak, akik a fesztiválon kívül mást is meg akartak nézni, mert túl sok banda volt és a srácok a nap végére hulla fáradtak lettek. Beszéljünk a színtérről. Régebben jobb volt. Most furcsa nézni, hogy van olyan buli, amire csak 30-40 ember jön le. Nem tudjuk megmondani, hogy ez jó vagy rossz, mivel jobb, ha van 20 ember őszinte együttérzéssel, igaz szándékokkal, mint 200 ember, aki csak mosh-olni akarnak és olyan bandáknak a szövegeit énekelni, amelyeknek az üzenetéből nem is értenek meg semmit(feltéve, ha ismerik a szövegeket), és csak a fotókon akarnak szerepelni… Ez egy nagy hülyeség, de ez itt így megy.
Mi a helyzet a nácikkal a hardcore koncerteken? Magyarországon ez még ma is egy nagy probléma.
Itt nincsenek nácik a hardcore szintéren. Próbálják beépíteni a saját víziójukat a hardcore-ba, de mindenki tudja, hogy a két dolognak köze sincs egymáshoz. De a náci probléma itt is megvan, igaz közel sem annyira, mint Oroszországban, és az a szomorú hogy napról-napra egyre inkább jelen van. Kb. egy héttel ezelőtt volt Kijevben Trial, Still, Aspire, Habits és Bluesbreaker koncert. Volt egy olyan infó, hogy a nácik be fogják támadni a kocertet, meg a szokásos megvárják a koncert végét és a haza induló kölyköket elkapják, de végül minden rendben ment és senki nem került bajba. Amikor legutóbb a szülővárosomban játszottunk akkor is mentek a fenyegetőzések, de a koncert után itt is mindenki épségben hazaért. Nincsenek nácik a koncerten és nincs haverkodás velük vagy hasonlók, de ezzel a problémával mi is szembesülünk.
Márciusban Szentpéterváron játszottatok a Youth of Today előtt. Mit jelent neked ez a banda és, hogy érezted magad ezen a koncerten? Mit gondolsz egyébként a YOT reunion-ről?
Amikor meghívtak minket játszani erre a koncertre nehéz jól leírni azokat az érzéseket amik bennünk kavarogtak. Nem azok az emberek vagyunk, akik rajonganak egyes bandákért, de azért csodálatos érzés volt. Ez a banda történelmet írt, nem csak egy a sok közül, ez a banda sokkal többet tett, rengeteg ember nézőpontját változtatták meg. Nehéz elmondani mindent, amit a Youth of Today jelent nekem, egyszerűen imádjuk. Természetesen ez az imádat nem csak a Youth of Today-nek szól. Ugyanígy imádjuk a Judge-ot, a Release-t vagy éppen a Chain-t, de ez a koncert csodálatos volt, mind abban, amit a szinpadon nyújtottak, mind a személyes beszélgetések terén. Két helyen is megnéztük őket és Szentpéterváron még játszhattunk is velük, de mind a két buli hihetetlen volt. Egyébként mindig is szerettünk volna Szentpéterváron játszani, és nem is csalódtunk. A YOT koncert és az azt követő napon az afterparty koncert egyszerűen elképesztő volt. Amikor például játszottunk egy Battery feldolgozást és Ken Olden megosztotta velünk, hogy azt a számot a Battery sosem játszotta élőben... Szóval sok olyan elképesztő és spirituális pillanat volt, amit sosem fogok elfelejteni. Egyszer egy ember elmondta nekünk a véleményét arról, hogy a Still játssza a Chain of Strenght-től a True till death-t. Nem értette, hogy játszhatsz egy számot egy olyan bandától, ami már nem straight edge meg hasonlók. Ugyanez van itt is, mi megkaptuk, amit akartunk a YOT számoktól, az üzeneztet, a koncertet és nem érdekel miért állnak össze újra egy vagy több koncertre. Az sokkal fontosabb mit kapunk a történelemtől és az üzenettől, mint hogy ki nem többé straight edge. Az emberek mindig szeretnek gyorsan ítélkezni és előásni valami szart az ember életéből, de mi nem így vagyunk ezzel.
Egyébként milyen a kapcsolatotok az orosz és fehérorosz színtérrel?
Ahogy azt fent is írtam erős a kapcsolat Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna között. Az orosz bandák gyakran játszanak itt Ukrajnában és fordítva. Jönnek mindenhonnan a kölykök, szóval a színtért az aktivitás formálja, nem pedig a határ. Amúgy az Ukrán színtér nagyon erős most. Mindig lesznek hibák, de az emberek túlélik ezeket a változásokat és a problémákat. Itt van pár kiadó Ukrajnából, csekkoljátok le őket: One Truth Records, Reason Records, Juggernaut Records, Love Pills and Whiskey Records, Young Voices Records. Sok banda játssza a hardcore sok fajtáját különböző üzenetekkel így a színtér jól fenntartható. Van pár straight edge banda is Ukrajnában, beleértve minket is. Általánosságba véve a straight edge nem túl divatos itt, sőt manapság inkább a hülye viccek alapját szolgálják, de ez nem probléma egyáltalán. A straight edge nem veszíti el a gondolatot és a szellemiséget, míg az emberek jönnek, mennek.
Meglehetősen keveset játszatok élőben. Miért van ez így?
Igen, ez tényleg így van, de mostanában meglepően gyakran játszunk. Az elmúlt két évben három koncerten játszottunk. Nyáron meghiúsult egy fellépésünk Fehéroroszországban, mivel bajba kerültünk a határátlépésnél. Ezek a seggfejek nem engedték átlépni a határt. Miután a két gitárosunk visszajött Ukrajnába most mindenki itt él, tehát koncertezhetünk és felkészülhetünk a felvételre. Az emberek manapság nem nagyon figyelnek erre a fajta zenére, amit a Still játszik, ez az oka annak, hogy ritkán játszunk. De, a dolgok változnak és most már sokkal sűrűbben játszunk mint 2008-2009-ben.
Az anyanyelved énekelsz. Ez elég ritka ebben a stílusban szerintem. De én tökre bírom az olyan bandákat, akik a saját nyelvükön tolják, érdekessé válnak ez által a számomra. Nem is tervezitek angol anyag kiadását?
Nem, nem látnánk értelmét ennek. Mi mindig lefordítottuk a szövegeinket angolra, hogy mindenki el tudja olvasni őket. Ez a hardcore szellemisége, egy olyan légkör, ami semmihez sem hasonlítható. Nem számít melyik nyelv, állam vagy nemzet, ha megtetszenek a számok és érdekel, nem leszel lusta utánanézni a szövegek jelentésének. Szeretünk jópár Argentin és Chilei bandát, és nem túl nehéz vagy hosszadalmas lefordítani az ők szövegeiket sem. Amikor egy szöveg angolul íródott, akkor sokkal könnyebben megérthető a banda üzenete, de ha nem akkor se féljetek tőle, vagy ne ezért ne hallgassátok, mert nem értitek a nyelvet, amin énekel.
Mi a Still legfőbb üzenete?
Elég nehéz ezt elmondani pár mondatban, hogy miről szól a Still szellemisége, de azért megpróbáljuk. Reméljük, az emberek érezni fogják és megpróbálnak elgondolkozni ezeken a gondolatokon. A fő célunk a Still-el, hogy kérdéseket tegyünk fel. Nem igazán hiszünk abban, hogy statisztikákkal és gyűlöletkeltéssel többet lehet elmondani az embereknek, mint amit már így is tudnak. Az érzéseinkről beszélünk, arról a szellemről, ami bennünk van, és az érzelmeinkről, ami az életünk során ér minket. De elsősorban a kérdésekre szeretnénk fókuszálni. Nem mondjuk meg mi a jó és mi a rossz, a szövegeinkben csak kérdéseket teszünk fel. Próbáljuk felismerni a dolgok okait, hogy mit tehetünk és bölcsebbek leszünk az által, hogy nem követjük el a hibáinkat újra és újra. Reméljük, érted mire gondolunk. Bár sokféle számunk van és mind különböző dolgokról szól, de az összességében egy kicsit sötétek és depresszívek a számaink üzenetei. Az egész a ronda és sötét világról szól és, hogy az emberek hogy próbálják keresni a fényt az élethez, a válaszok kereséséről.
Minden idők legjobb 5 LP-je, EP-je és kiadója?
Oh, erre lehetetlen válaszolni, ebben a pillanatban:
LP:
- Judge “Bringin’ It Down”
- Mouthpiece “What Was Said”
- Unbroken “Life.Love.Regret”
- Mean Season “Grace”
- Outspoken “A Light In The Dark”
Ep:
- Chain Of Strength “True Till Death”
- Turning Point “Turning Point EP” ‘91
- Inside Out “No Spiritual Surrender”
- Battery “We Won’t Fall”
- Shield “Build Me Up... Melt Me Down” Labels:
- Revelation
- New Age
- Conversion
- React!
- Amendment
de mégegyszer mondom, lehetetlen ragnsorolni ezeket.
Nem terveztek magyar koncertet?
Nagyon szeretnénk ellátogatni Magyarországra, de sajnos most nem tudjuk átlépni a határt az ország törvényei és a papírok miatti szarozás miatt. Páran közülünk bujkálnak a hadsereg elől és ez megnehezíti az összes irat beszerzését. De nagyon szeretnénk kijutni Ukrajnából és játszani Európaszerte. Reméljük, hogy hamarosan lehetővé válik, hogy ne csak a közeli országokban játszhassunk, és akkor biztos ellátogatunk Magyarországra.
Végül, mik a terveitek a bandával a közeljövőre?
Tudod, nem nagyon szeretünk tervezgetni. Az elsődleges és legfőbb terv most az, hogy felvegyük az LP-nket. Van pár leszervezett bulink, és még lesz pár Oroszországban hamarosan. Szóval van mit csinálni. Próbálunk felkészülni a felvételre és írjuk az új számokat az új 7”-re
A következő interjút Saca készítette a veszprémi Positive Mind-al. Kössz haver!
Sziasztok! Történt egy s más mostanában a zenekar körül, új (régi) lemez, tagcsere... Légy szíves foglaljátok össze mi hogy volt és kik a tagjai most a zenekarnak?!
Medve: Összefoglalom: Feri (ének) nincs, a régi lemez (még vele) „halkan” került ki, nem tudom, hogy fogyott, de azt hiszem sok maradt. Van helyette Solej (ének), az új számok pedig készülnek. De lemezek és egyebek dolgában Ákos az ügyeletes.
Ákos: Igen Feri kilépett, mert több időt szeretett volna fordítani más dolgokra. Nyáron énekes nélkül nyomtuk le azt a pár koncertet, ami volt. Azokon a bulikon én kiabáltam és Polgi a Tragédia basszusgitárosa ugrott be helyemre és pengetett nekünk. Nyár vége felé beszéltem Solej-al, hogy nem lenne-e kedve kiabálni nálunk (akkor költözött a városba), a válasza igen volt, tehát a mostani felállás a következő: Medve – Dob, Solej – Ének, Dugó – Gitár, Ákos – Basszusgitár.
solej: Ákost ismertem igazából a P.M.-ből többieket csak látásból, meg voltam pár koncertjükön, nekem mindig is bejött a régi sulis vonal, amit toltak. Áki mondta, hogy tele vannak ötletekkel, és nincs énekesük, és régen hallott a Think Again-ben. Én már lassan 6 éve nem zenéltem, kicsit tartottam, hogy mi lesz. De az első próba után nagyon jól sült el, így hát maradtam.
Dugó: Solej az új "énekes".Nagyon ügyes, hamar belejött és könnyen beilleszkedett közénk.
Tudom hogy új lemezt terveztek és hogy a zene is kicsit más lesz, mint amit megszokhattunk tőletek. Kérlek beszéljetek róla, hogy miért a változás és milyen hatások miatt alakult így? És ha már témánál vagyunk,egy két szót az új nótákról!
Medve: Már egy ideje szerettem volna kicsit alakítani a zenén. Egészen úgy nyár közepéig nem volt sok beleszólásom, de végre „pozitív” irányba sikerült terelni ezt is (legalábbis számomra), mert végre írhatok olyan témákat, amiket tényleg szeretnék. Kicsit „sötétebb” lett a hangzás, de a mondanivaló maradt a régi. Amúgy a változás ott volt (csak is Ákos miatt hehe), mikor egy ajkai koncertről KZ (P.F.A.) vitt minket haza, és szólt a kocsiban a Fall Of Efrafa… minden esetre örülök, hogy végre alakul a zene, és Ákos is átállt a „sötét oldalra”.
Ákos: Azért nem csak miattam lett a változás… Az tuti, hogy akkor haza felé a FOE zenéje nagyon betalált nálam, a hangulata, minden. Aztán igazából, amikor elkezdtük írni az új számokat, nem azzal foglalkoztunk, hogy ragaszkodjunk a Youth Crew-s számokhoz, hanem ami éppen jött belőlünk. Emiatt lettek/lesznek kicsit crustosabbak az új dalok. A számok is hosszabbak lettek és kidolgozottabbak, mindannyian fejlődtünk a saját hangszerünkön, főleg Medve a dob terén. Talán emiatt is lett másabb a zenénk.
Medve: Nem is fejlődtem, csak most már a jó végén fogom a dobverőt…
solej: P.M. nekem az jön be, hogy olyan zenét csinálok amilyet mindig is szerettem volna. Olyan király amikor próbán alakul folyton a szám, mint egy szörny amikor elmászik egy kurva sötét szobából( ez olyan metal hammer-be való szöveg).
Dugó:Személy szerint nekem jobban tetszenek az új számok mint a régiek. Változatosabbak és jobban ki tudjuk élni magunkat bennük
A szövegek maradnak magyar nyelvűek, vagy váltatok esetleg? Csak azért mert az utolsó lemezen volt angol nyelvű szám és ütött az is szerintem. Egyáltalán ki írja nálatok a szövegeket és mit tartotok fontosnak közvetíteni?
Medve: Ez változó. A nyelv marad magyar (de még ez sem biztos). Egy PM szöveget írtam eddig (Kényszerképzet), de mivel senki nem énekli, azt hiszem megbuktam, mint szövegíró. Szóval remélem Solej nem lesz rest alkotni, különben nem lesz mit énekelnie, hehe.
Ákos: Szerintem lesz még angol nyelvű számunk, mivel semmitől nem zárkózunk el, de aztán lehet Medve is ír valamit Portugálul…Haha.
solej: Eddig írtam két szöveget, az egyiket elvetettük, másik maradt, és van egy Somkuti Gabriella vers feldolgozás.
Kábé mikorra várhatjuk a megújult PM-et? És hol lesz felvéve?
Medve: Nem akarom lelőni a poént, de most közeleg egy újabb házi felvétel, rossz minőségben, a szaktudásom teljes hiányának segítségével. A csomagolás viszont mindenért kárpótol, Ákos és Solej azt hiszem kitettek magukért.
Ákos: Igen, most lesz ez a termes felvételünk, amit kiadunk CD formájában 21 darab lesz belőle, kézzel számozva, a külsőről még nem árulnék el semmit… Az meglepetés lesz mindenkinek. Minden esetre Solej és Én terveztük a borítót, ami teljesen eltér az eddigi PM grafikáktól. Erre a demora igazából azért van szükség, hogy az emberek hallják az új számokat és az új énekkel a zenekart. Később természetesen tervezzük, hogy megyünk stúdióba is, hogy felvegyük normális minőségben a számokat, ez olyan február vége – március eleje környékén lesz. Ha minden jól megy, akkor 6-7 számot fogunk rögzíteni.
Turnét terveztek e mostanában, van-e alakulóban valami?
Medve: Tervezünk, de nincs túlzottan alakulóban…
Ákos: Persze tervek azok vannak, a szervezés is megy, de még konkrét dolgok igazából nincsenek. Amint lesznek akkor azt úgy is tudatjuk mindenkivel. Maximum annyi konkrétummal tudunk szolgálni, hogy a Larry Kubiac társaságában megyünk, ha minden összejön.
Nem titok mindig nagy élmény nekem, ha a Dunán onnan tudok eljutni egy buliba, mi a helyzet Veszprémben most? Azt tudom hogy a Bázis bezárt. Hogyan érvényesül most az underground, hogy nincs konkrét hely?
Medve: A konkrét városi underground remélhetőleg a reneszánszát fogja élni nemsokára Balatonalmádiban, a Méj’vízben (aki nem ismeri a környéket, Balatonalmádi pár kilométerre van Veszprémtől délre, a Balaton északi partján). A Bázis megszűnése nagy érvágás volt nekünk.
Ákos: Sajnos a Bázis megszűnt... Most, ahogy Medve is leírta Balatonalmádiban van a Méj’víz club, ahova ha kapunk időpontot lehet szervezni koncerteket. Igazából, annyi rizikó van benne, hogy most télen a hideg miatt úgy kell szervezni a bulikat, hogy az utolsó buszát mindenki elérje, de ahogy majd lecseng a tél és bejön a jó idő nem lesz gond ezzel már. És reméljük a hely is megmarad még jó ideig… Sajnos mióta bezárt a Padlás a veszprémi underground klubok igen tiszavirág életűek voltak eddig…
Ki mit csinál szabad idejében? Valami hobbitok van a zenélés mellett?
Medve: Csúszó évemet töltöm az egyetemen, tehát bejárok órákra rendszeresen (nem hobbi, de rohadt sok időt elvesz az életemből…). Összehoztunk egy másik bandát is (a neve véglegesen már Born From A Wish lett), ilyen crusty / experimental dolog. Csak sajnos abban úgy igazán senki nem tud zenélni, de egész jó… Szóval heti 4 nap próba, és folyamatosan a város 3 pontja között ingázok – szinte semmire sincs időm. Amúgy az igazi hobbim, hogy a város másik felén, barátnőm ágyában döglök és tévézek.
Ákos: Én Igazából a napom nagy részét a munkahelyemen töltöm, mivel egy gördeszkás boltban dolgozok. Amikor meg tehetem, akkor futok, úszok, bringázok, „gyúrok” :D és az Árvízi Hajóst szerkesztem Medvével.
solej: Én egy rajz-média tanár vagyok egy általános iskolában, így belülről bomlasztom a rendszert. Szakkörön mindig lehet dalt kérni, és amikor Zoltán bácsi következik, van nagy visítás. Az egyik 4-es srác folyton Jacksont hallgat, Ő az aki egyedül megért. Emelet én is egyetemre járok, így hétvégi próbákon ritkábban fordulok elő. Grafikusi melóim is vannak szerencsére, az új album elejére is az egyik melóm kerül. Nagyon fontos az életemben még a futás, tavasztól készülök a marathonra, mellette a bicajozás, és a jóga. És állítólag nagyon jó vega szakács is vagyok.
Mikor jön az Árvízi Hajós 4.? Már is késő :)
Medve: Na arra várhatsz barátom. Csak most jött ki a harmadik. Egyébként április környékére tervezzük, azt hiszem, de majd ahogy alakul. Már gyűjtjük hozzá a bandákat. Általában mindig miattam késünk, de az újévei fogadalmam az lesz, hogy jövőre nem késünk!
Ákos: Az ÁH#4 nem mostanában fog megjelenni, mivel elég húzós terveink vannak vele és az, hogy mikorra válaszolnak vissza a zenekarok az is kérdéses, de az is, hogy válaszolnak-e egyáltalán. Szóval a következő szám csak jövőre lesz esedékes. A 3. számból viszont még van pár darab elfekvőbe akit érdekel.
Melyik az a már nem aktív külföldi és hazai banda akivel a leginkább tolnátok közös bulit?
Medve: Nem írhatok csak egyet-egyet! Külföldi: Ictus, Ekkaia, Fall of Efrafa, Stay Gold (úgy tudom ők már nem aktívak), hazai: Lépéselőny, Resources, Hold True, Sorrow Is a Sage (úgy tudom ők sem aktívak…).
Ákos: Én ehhez már csak egy két zenekart tennék hozzá külföldi részről: The First Step, True Colors
Itthoni részről pedig: SAY, Not This Time, SAW, United Side
Dugó: Lépéselőnnyel szívesen játszanék
Most egy kis zene ajánlót!
Ákos: Én mostanában amiket hallgatok: Icaros, Reka, Downfall of Gaia, Light Bearer, ROIR, Fall Of Efrafa, Who Shows Violence Reaps Storm, Univers, Alpinist, Blackhole Kids, Vestiges, Momentum, RRD és persze Youth of Today… legalábbis az mp3 lejátszómon most ezek vannak.
Medve: Azt kell leírni, amit hallgatunk? Ok, az valami ilyesmi: Ictus, Reflections of internal rain, Divine Spark, Ekkaia, Ursus, Downfall of gaia, Icaros, Circle takes the square, Alpinist, L’enfer nagyjából ezek mennek…
solej: Nálam mostanában szinta csak A.K.P.H. szól. A zenei szenthármas: 108, Catharsis és Refused. Az új kedvencem pedig a Invasionen. Írok közül pedig: Hamvas Béla, Tolsztoj és Dosztojevszkij.
Köszi hogy időt szakítottak ránk! Remélem minden összejön amit teveztek! Valami közhelyet légyszi a végére! :)
Köszönjük, hogy gondoltatok ránk és írtok rólunk a zine-ben. Ha tehetitek ne egyetek húst, és figyeljetek oda egymásra. „ Egy jó szó, egy kézfogás sokat érhet” ;)
Sosem voltam igazán nagy Trial fan, de szerettem a számaikat és a szövegeik nagyon szimpatikusak voltak, főleg azért mert teljesen máshol fogta meg a hardcore-t, mint más zenekarok. Az Of Roots and Wings egy csodás EP-lett, mondhatni megérte rá tíz évet várni. Ahogy azt sejthetitek, ezúttal sem négy soros klisékből áll a szöveg, hanem mint azt megszokhattuk komoly és okos szövegeket kapunk. A zene dallamosabb lett a Trial-hoz képest, ami csak előnyükre vált szerintem. Elejétől végéig izgalmas, lüktető, néha nyomasztó a lemez. Nálam egyértelműen elnyerte a 2011 legjobb kislemeze díjat. Ja és már csinálják az LP-t, ha minden igaz. Régóta nem vártam már így lemezt az biztos, mert ha ez ekkora királyság volt, az LP-re el fogom dobni az agyam. Remélem akkor majd meg is turnéztatják Európában is.
/Marci/
Razor x fade - s/t
A chicagói zenekar első nagylemeze egy demó után, nagyon zajos és nyers az egész, árad belőle az az elkeseredett agresszió, amit ha beteszek a fülembe az utcán sétálva, egyszercsak azt veszem észre, hogy nagyon gyorsan megyek, totál felpörget, annyira dühös. A gyors részeik néhol engem a Failures-re emlékeztetnek, de a Negative approach hatás is tagad hatatlan.
/Ádám/
Rotting Out – Street Powl
Az előző anyagaik után nagyon vártam már ezt a lemezt. És örömmel mondhatom, hogy megint elkápráztattak a srácok. Történt egy tagcsere is. Mike kiszállt, a helyére a szintéren már ismert Walter Delgado (Alpha&Omega, Minority Unit) került az énekesi posztra. Nekem tetszik a hangja, szóval hamar túltettem ezen magam. Ami a lemez nagy előnye, hogy túlléptek végre a "gyorsrész, gitárkiállás, refrén" dalfelépítéseken és itt már vannak jócskán 2 percnél hosszabb dalok is tök eltérő szerkezettel. Tetszenek a gitártémák is, jóval összetettebbek, mint az előző lemezen de szerencsére még nem ízléstelenül mutatványozós.
/Marci/
Minority unit - demo
Los angeles-i youth crew banda első lemeze, 6 szám van rajta és ez 2011 egyik legkirályabb dolga. Jó, fogós gyors témák, kevés középtempós rész, a lassú mosh részek pedig egyenesen letépik az ember fejét. Külön érdekesség, hogy a zenekart 11 srác alkotja, a 2 gitár és a dobos állandó (azt hiszem), énekesből kb minden versszakra jut egy. A lemezen szereplő számokban kiemelik a kisebbségi (mexikói) származásukat, ezzel együtt felszólalnak a rasszizmus ellen, téma a straight edge is természetesen. Az egész zenében van egy olyan erős düh-érzet, hogy nem lehet nem beindulni rá!
/Ádám/
Rearranged – Self Titled
Vannak, akik szerint folyamatosan adják lejjebb a színvonalat az első demóhoz képest. Nos, szerintem ez nem így van, csak kicsit változik/formálódik a zene. Amikor a New Form-st hallgattam elsőnek, volt rajta egy Seeking című szám, és arra gondoltam, hogy mekkora királyság lenne egy csak ilyen számokból álló Rearranged lemez. Amikor kijött a ST pár másodperc hallgatás után azt hittem ez meg is történt. Bár nem így lett, ettől még egy nagyon jó lemez lett az új is. Jobban visszanyúlnak a gyökerekhez. Erőteljesebben lehet a számokon érezni a ’80-as DC hatásokat, és itt elsősorban a Minor Threat-re gondolok. Ezeket a stílusjegyeket keverik a saját elképzeléseikkel és ebből szerintem egy tök érdekes dolog jön ki.
/Marci/
Cross rage - s/t
Kanadai banda, oldschool hardcorepunkot nyomnak ők is, viszont nem olyan nyers, mint pl a No tolerance, vagy a Boston strangler, ebben a zenében vannak rövidke szólók, kisebb, ügyes gitártémák, megoldások. A címadó Cross rage című dal a legjobb szerintem, egyből beindítja az egész kislemez hangulatát azzal a gitártémával az elején és ahogy utána átvált egy gyorsabb tempóra, a többi szám pedig fenntartja ezt a szintet.
/Ádám/
Signs of Hope & Carry The Torch split
Szégyen vagy sem, én a CTT résszel nem sokat foglalkoztam, úgyhogy rá is térhetünk a másik bandára. Sokan nem szeretik a SOH-ot, de nekem például hatalmas szerelmem ez a zenekar. A SOH anyagoknak van egy olyan tulajdonsága, hogy egyre dallamosabb és metálosabb lesznek az újabbak a régebbiekhez képest. Így van ez ennél a lemeznél is. Ezúttal a duplázó is nagyobb szerepet kap és a gitártémák is komolyodtak. Nekem talán elsőre túl nagy is volt a váltás, de aztán nagyon hamar megszoktam. Nagyon eltalált csordarészek, fasza váltások, szóval egyszerűen jó hallgatni az egészet. Sajnos a 7” kiadása után a zenekar fel is oszlott. Nem tudom ez mennyire komoly a részükről, de reménykedek, hogy ez még változni fog, hátha. Addig is ajánlom mindenkinek, aki szereti a modern melodikus (de nem gyomorforgatóan!) hardcore-t.
/Marci/
No tolerance - No remorse, No tolerance
Tipikus bostoni oldschool hc bandáról van szó, ez az új kislemezük, 6 szám 7 és fél percben. Végig betonkemény, arcletépő hangzás és ének! Gyors és rövid tikatuka részek, nagybetűs MOSH témák, kb ennyit lehet erről írni. A Knew the truth elején lévő 5 másodperc mindent elárul szerintem a zenekarról.
/Ádám/
Boston Strangler – Primitive
Nem gondoltam volna, hogy mostanság felbukkan egy ilyen zenekar, ami ennyire királyul, és főleg ennyire hitelesen tudja hozni ezt a fajta korai Boston-style hardcore-t. És erre berobban 2010-ben a BS. Nekem az egyik kedvenc zenekarom a DYS, de amikor hallottam az új számukat, akkor sírhatnékom volt.. na, ha ők már kifújtak, akkor szabad a pálya a Boston Strangler-nek. Az egyébként Anxiety, Social Circle, Mind Eraser, No Tolerance, Rival Mob tagokból álló formáció tavalyi Outcast című demókazettájúk után most elkészítette első teljes hosszas anyagát. Aki csak a modernebb hangzású bandákat bírja az inkább ne is próbálkozzon vele.
Itt egy friss old oldschool banda Osloból. Idén készült el első, 4 számos kazettájuk. Ez pedig olyan fasza lett, hogy nekem simán az egyik legjobb demo lett az évben. Ha bírod CFA-t, Warzone-t vagy a korai Agnostic Front-ot, egyszóval a régi New York-i bandákat akkor ez a demo be fog találni nálad. Mivel semmit nem találtam róluk a neten, gondoltam felteszek pár villámkérdést Andeas-nak, a banda énekesének. YO GIANT!
Hey! Mi újság Norvégiában? Minden okés?
Most éppen kurvahideg van és szörnyű az időjárás. A szintér ügyeivel kapcsolatban más városokról, nem nagyon tudok mit mondani, de Osloban mostanság sok srác jár koncertre, van pár király banda, és a dolgok egyelőre elég jól állnak. A Problems most hozta ki a második kazettáját, a Death Is Not Glamous is kiadta az új lemezét, az új Evolve és a Shipwrecked cucc pedig a Crucial Response-nál fog kijönni. Szóval, minden a legnagyobb rendben van.
Még elég fiatal banda vagytok. Mit érdemes tudni a tagokról? Játszottak már valahol a Giant-en kívül?
Mindannyiunknak voltak különféle rövid életű bandái az évek alatt, de semmi említésre méltó, kivéve Pete-nek. Ő játszik még az Evolve-ban. Elég aktív srác.
Mi az, amit a világnak feltétlen tudnia kell a Giant-ről?
Elég rázós egy társaság vagyunk. Gus egy divattervező.
Hány koncetetek volt eddig és milyen bandákkal? Hogy sikerültek?
Azt hiszem öt vagy hat koncertet nyomtunk le. Az első bulink a Youth of Today-el volt. Nagyon fasza volt! Egy órával a koncert előtt kaptunk egy telefonhívást, miszerint ha el tudjuk játszani a Straight Edge Revenge-et és mondjuk Porcell-nek, akkor elnyomja velünk. A tervezett kezdés előtt fél órával meg is tanultuk, vicces sztori. A többi koncetünk főként helyi bandákkal voltak, mint a Deat is Not Glamorous, For Pete’s Sake, Evolve és a Poblems. De játszottunk az Anchor-al és a Lose The Life-al is Svédországból.
A zenétek néhány helyen eléggé emlékeztet a Warzone-ra. Tehát, ha nem tévedek szereted a Wazone-t. Kedvenc lemez?
DFTS, a DFTS egyike a kedvenc lemezeimnek, de nagyon birom a LESC-t is. Kemény cucc, a NYHC legjavából. Ennek a két lemeznek egész egyszerűen nincs gyenge pontja.
Norvégiának sok jó bandája volt a múltban és most is egyaránt. Mi volt az első találkozásod a hardcore/punk-al? Hány éves voltál? Mi volt az első pár banda, ami megfogott?
Azt hiszem, olyan punk bandák hallgatásával kezdtem olyan 8-9 évesen, mint az Offspring és a NOFX meg hasonlók. Egy haverom folyton kapott kölcsön csomó ilyen CD-t a szomszédjától, és azt hiszem én is ezeket hallgattam akkoriban a legtöbbet. Aztán amikor 13 éves voltam (’98) és elkezdtem gördeszkázni, akkor kezdtem el hallgatni másféle zenéket. Többnyire olyanokat, amiket deszkás videók alatt hallottam, mint a Faction, Dead Kennedy’s és a Suicidal Tendencies. Továbbá felfedeztem olyan bandákat, mint a Blood for Blood és a SOIA. Volt egy punk squat a szülővárosomban Trodheim-ben, ahol rengeteg koncert volt. Ennek ellenére én csak egyre mentem el. Elsőnek túlságosan be voltam szarva, hogy egyedül menjek. Az egyetlen srác, akit ismertem onnan egy elbaszott, drogos figura volt. Szerencsére nekem aztán nem lett közöm a drogokhoz, és ahogy öregszem, egyre erősödök abban, hogy már nem is lesz.
Kiemelnél pár témát a szövegekből, amikkel foglalkoztok a demón?
Többnyire olyan dolgok, hogy légy önmagad, viselj terheket és állj ki a barátaidért.
Miért választottátok Jordant-t a demó borítóra? Kosarazol? Melyik a kedvenc NBA csapatod?
Tizenéves koromban még rendszeresen kosaraztam. A kedvenc csapatom a Boston Celtics. A gitárosunk, Gus nagyon éli az Air Jordan cipőket és nagyon szerette volna, ha ezt a képet használjuk fel, azt hiszem ez volt az ok amiért végül ez lett a borító.
Ebben az évben láttam pár Svéd bandát Budapesten, elég jók voltak. Milyen a kapcsolat az osloi és a svéd szintér között?
Nagyon jó a kapcsolatunk, különösen Gothenburg-iakkal és Malmö-iekkel. Király arcok!
Mi a következő terv a bandával?
Lesz jó pár koncertünk jövőre, ha minden igaz játszunk majd a Bane-el és a Rotting Out-tal márciusban, a Backtrack-el és a Cornered-el májusban és még pár fesztiválon Svédországban. Aztán mi is csinálunk egy seveninch-et meg jó lenne rákerülni valami comp lemezre, vagy hasonlók..
2011 legjobb öt lemeze? Mondj egy pár szót mindegyikről!
- Shipwrecked - The Last Pagans LP (Eddig 2011-ben a legjobb európai lemez. Korai Boston hc az SSD és a DYS nyomdokain keverve britt oi!-al)
- Turnstile 7” (Ezt nagyon szeretem, tömör cucc, Leeway-re emlékeztet)
- Supertouch - Lost my way 7" (Ők nem tudnak szart csinálni)
A No Guts No Glory-val még 2009 nyarán volt szerencsém egy színpadon zajongani. Előtte is meg volt pár anyaguk, de nem nagyon fogott meg az egész. Egészen addig az estéig… Élőben valami félelmetesen jó volt ez a zenekar. Amikor hazaértem a koncertről még egyszer áthallgattam a cuccot, és ez után úgy könyveltem el a bandát, mint kibaszott jó koncert-zenekar, és nem több. Mígnem egy évvel később kijöttek az új LP-vel, amivel sikerült komolyan a szívembe lopni magukat. Egyszerűen nincs egy rossz pontja a lemeznek. Sikerült elég dallamosra venni a témát ahhoz, hogy fülbemászó és végig érdekes legyen, viszont megtartották az egész erejét.. ezt az egyensúlyt pedig kevesen szokták eltalálni…
Helló haver! bemutatnád a No Guts No Glory tagokat?
Szia Marci! Bazile dobol, Julien a basszer, Thomas és Ulrich gitáron játszik, az enyém pedig a mikrofon. Ebben a felállásban játszunk 2008 óta, de a zenekar ezelőtt is létezett.
Mi történt veletek eddig? Turnék, lemezek stb.?
Idén nyáron lesz a harmadik Európa turnénk. Múlt nyáron kijött ez első LP-nk, Hidden In The Light címmel és ennek alkalmából a From This Day On nevű Berlini haverbandával róttuk az utakat. Játszottunk Ukrajnában és Oroszországban is, elképesztő turné volt. Az idei nyár is jónak igérkezik. A túrné első részét a Reconcile-lel és a Col-lapse-szel közösen töltjük majd el, a második felét pedig a Tackleberry-vel, ahol Ukrajna, Oroszország, Lettország és Németország is tervbe van véve. Alig várjuk már. Ja és úgy néz ki, hogy egy split 7" is ki fog jönni a tunéra, amin a Can't Bear This Party-val fogunk szerepelni. Remélem, eljutunk Magyarországra is a turné során, de ez még nem biztos.
Miért lett vége annak idején a Backsight-nak? Fasza banda volt az is.
Okés, elmagyarázom. A NGNG és a Backsight többé-kevésbé ugyanabban az időben alapult, olyan 2003/2004 körül. Ebben az időben sokat játszott együtt a két banda. Ekkor még Thomas és én a Backsightban nyomtuk. Aztán úgy alakult, hogy pár bulin helyettesítettem a NGNG énekesét, aki Kanadában volt éppen. A 2007-es túrnénk előtt kiszállt a Backsight-ból a gitárosunk, ezért csatlakozott hozzánk Ulrich és vele is játszottunk 2008. januárig, amíg vége nem lett a bandának. Úgy döntöttünk abba hagyjuk a Backsight-ot, mivel sok mindenben különböztek az elképzeléseink, a motivációink és nem hittük, hogy ez valaha is azonos lesz. Ekkor csatlakoztunk Thomas-szal a NGNG-hoz és ahogy lehetett elkezdtük írni az új számokat. Szép emlékeket tudhatunk magunkénak a Backsight által és mi mindannyian jó barátok is maradtunk. A túrnénk a Second Combat-tal fergeteges volt. Ez volt az első tapasztalatunk a hosszú túrnézásban. Nagyon jó időszak volt. A NGNG zenéje eléggé különbözik a Backsight-tól, de ez csak azért van, mert az egészet a saját szájízük alapján alakítottuk ki. Nagyon különböző hatásaink vannak, és azt hiszem ezek összességének a keveréke a NGNG.
Hogy kerültetek kapcsolatba a Hurry Up Records-szal?
A Famine énekese beszélt rólunk Matteo-nak, nekik pedig bejött a zenénk és írtak nekünk. Nagyon jó srácok, boldog vagyok, hogy ők adták ki az LP-t.
Mit gondolsz ezekről a dolgokról? anarchia, francia színtér, Sarkozy
Aha, hát ez kemény, na lássuk..Én magamat anarchistának tartom. Nem hiszek a politikai szervezetekben és a szavazásban sem. A liberalizmus irányítja az egész rendszert, a demokrácia csak egy illúziója a szabadságnak. Mi az undergrounddal a kapitalizmus igazságtalanságai és ez által a gazdagok zsebeinek megtömése ellen lázadunk. Nincsenek illúzióim a helyzetemről, tudom, hogy én is a rendszer rabszolgája vagyok, így nem tekinthetem magam szabadnak. Számlákat kell fizetnem, bérleti díjat, kénytelen vagyok dolgozni és egy gépnek a része lenni, akármit is gondolok. Kibaszottul gyűlölöm ezt. Ahogy csak tudom, próbálom lecsökkenteni a kapcsolatom ezzel a világgal és a hozzájárulásomat a rabszolgasághoz, de manapság nagyon bonyolult az élet a teljes elszigeteltséghez. Ez az egyik fő oka annak, hogy miért vagyok vegan straight edge, az egész politikai meggyőződésből fakad.
A francia szintérről..mit tudnék mondani? Van pár fasza bandánk és néhány szar. Én nem szeretem például a Beatdown színteret, mert a legtöbb bandának nincs mondanivalója és ráadásul teljesen seggfejek. Ha ajánlhatnék pár bandát, ezek lennének, csekkoljátok őket: Birds In Row, Aussitôt Mort, Sugartown Cabaret, Zombies Are Pissed, Exhaustion, Black Spirals, Brume Retina, Lost Boys, Sport, Cycle To, Can't Bear This Party, Youth Avoiders, Abject Object, Thrashington DC, Alea Jacta Est, Nine Eleven, A Bridge To Many, Montreal On Fire, Selenites, Towerbrown... jó srácok, jó zenék! Biztos kihagytam egy csomó bandát, bocsi. Ulrich ezen kívül játszik még a Bad Chickens és az Owen Temple Quartet-ben, Bazile az Annita Babyface-ben és a The Tasty Poneys-ban én pedig Haute Couture-ben. A színtér az adott várostól függően különböző. Párizsban ez jól elkülönül. Semmi közös nincs az ottani punk hardcore és metalcore koncertekben, nem ugyanaz a közönség, nem ugyanaz a szellem. Lásd: én szeretem a foglaltházakat és a 80-as hardcore-t, ők szeretik a nagyszabású koncerteket és a New Era sapkákat.
Lássuk Sárkozy-t. Figyelembe véve az én politikai álláspontomat megértheted, hogy nem sokat adok a Jobb oldali szónoklatokra. Azonban volt pár jó döntése a közelmúltban a Líbiai polgárháborúval kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy nem a legjobb megoldás született meg, de szükségük volt a segítségre az ottaniaknak. Remélem sikerül végre a saját kezükbe venni a sorsukat. Viszont az a baj a nyugati beavatkozással, hogy mindig megpróbálja átvenni az irányítást a nép felett.
Az első komolyabb teljes hosszas albumotok, a Hidden in The Light, múlt nyáron jött ki, milyen visszajelzéseket kaptatok ezzel kapcsolatban?
Mostanáig eléggé pozitívakat, szóval nem panaszkodhatunk... Mindannyian nagyon elégedettek vagyunk az LP-vel, ami nagyon ritka. Általában én nem tudom hallgatni a saját lemezeim. Ezt azonban ma is többször újrahallgattam és ezután is teszett, és ez úgy gondolom egy jó jel. Általában az emberek csak az artwork-öt kritizálják, szóval szerintem a zene okés:).
Milyen lehetőségek vannak a francia underground színtéren (klubbok, squat-ok, diy kiadók)?
Nincs túl nagy színterünk itt Franciaországban, tudsz játszani jópár városban, ami fasza, de ne számíts 200 emberre a koncerteken. Próbálunk nem túl sokat játszani a közelben, hogy a srácok nehogy azt mondják, hogy "óó már láttam őket ezerszer!" A következő bulink Május 4-én lesz Toulouse-ban a Youth of Today-el, és ez az első koncertünk Franciaországban 2010 Júliusa óta. Úgy gondolom, hogy sokkal izgalmasabb dolog az, ha egy zenekar lemezét már hallgatod egy darabig és várod, hogy lásd végre. Legalábbis a mi véleményünk ez.
Itt nincs túl sok squat, csak egy pár Párizsban, Toulouse-ban, Dijon-ban és pár másik városokban. De mi leginkább klubbokban játszunk. Némelyik elég jó, de az az igazság, hogy elég nehéz megtalálni az ideális helyszínt egy hardcore punk buli szervezéséhez.
Van pár kiadó is amit remek emberek visznek, de ha egész világra kiterjedő terjesztést szeretnél akkor már bonyolultabbá válik a helyzet. De legalább tudunk lemezeket csinálni és aztán eladni ezeket a koncerteken.
2009-ben láttalak titeket Egerben. Elég fasza koncert volt. A tavalyira sajnos nem tudtam elmenni. Az, hogy sikerült?
A koncert király volt, de a légkör kicsit fura... Azon a helyen ahol 2009-ben játszottunk(Egrix), most egy fasiszta zenekar nyomta. Ahol pedig mi játszottunk(Egál) az pont ez a hely mellett volt. Egyszer csak néhány faskó gyerek tünt fel, ennek következtében csaknem bunyó alakult ki, de még előtte elmentek és végül is minden rendben volt. Ha zikhejezni akarsz, ne gyere a mi bulinkra, mert ki leszel baszva haha. Nem tudom, hogy történhet meg ez egy ilyen skate park komlexumban, hogy játszhatnak itt ehhez hasonló zenekarok. Úgy gondoltuk, hogy ez egy nagyon fasza hely, és amikor megláttuk mindezt nagyon meglepettek és csalódottak voltunk. A fasizmus szar, megérthetné már mindenki, hogy a gyűlölet nem megoldás semmilyen problémára.. csak használd a kibaszott fejedet!
Esetleg van valami fasza sztorid még erről a túrnéról?
A túrné következő napján Lviv-ban (Ukrajna) néhány náci skinhead molotov koktélokat dobált be a squat-ba amiben játszottunk. Elég jó volt! hahaha. Minden tiszteletem azoké a srácoké akik Ukrajnában és Oroszországban foglalkoznak ezzel a szarral, annál is inkább hiszen ők sokszor csak 16 vagy 17 évesek, viszont sokkal érettebbek mint mondjuk egy 25 éves francia gyerek. Ez egy igazi kűzdelem ott, és ebben nagyon különbözik Franciaországtól. Itt senki nem úgy jön le egy koncertre, hogy most lelő valakit a vadászpuskájával. Antifasisztának lenni valódi elkötelezettséget jelent. Franciaországban vagy az Egyesült Királyságban kiabálhatsz az utcákon, senkit sem fog érdekelni, nem támad meg érte senki, ez azért elég könnyű. Játszunk ezekben az országokba, találkozunk ezekkel a srácokkal, akik készek a harcra olyan dolgokért amik fontosak nekik. Ez számomra egy nagy lecke az életről és a elkötelezettségről. Soha nem felejtem.
A No Guts No Glory-ból mindenki straight edge, vagy csak te?
Nem, én vagyok az egyetlen. A többiek nagyon messze vannak ettől.
Úgy tudom az összes tag más helyen lakik, hogy sikerül összehozni egy-egy próbát, hogy sikerül együtt maradni?
Én Párizsban élek és Valance-ban szoktunk próbálni, tehát vonatozok. Ez egy két órás út, szóval elég gyors viszont drága. Ezért úgy döntöttem a közelmúltban, hogy nem fizetek a jegyért. Néha működik, néha nem, de most ez a legkézenfekvőbb megoldás, hogy megspóroljak egy kis pénzt. Aztán ott van Thomas aki Avignon-ban él, ami egy órára van autóval Valace-től, szóval neki okés. A többi tag Valence környékén lakik. Általában egyszer vagy kétszer próbálunk egy hónapban, remélhetőleg ez elég, hogy összeszokva együtt tudjunk játszani, még akkor is ha azért jobb lenne kicsit többet gyakorolni.
Örülök, hogy végre összehoztuk ezt az inerjút. Köszi a válszokat. Valami amit még el szeretnél mondani?
Alig várjuk, hogy újra Magyaroszszágon játsszunk! Reméljük összejön!
Ez a blog a Solidarity című (eddig) két számot megélt hardcore fanzine folytatása. Úgy döntöttem, hogy lusta vagyok a fanzin szerkesztésével szarakodni, meg mire befejezem addigra kb. az összes interjú aktualitását veszti. Az meg ráadás, hogy így legalább annyival is kevesebb papírt pazarlok. Azt nem tudom hogy lesz e még fizikai formában valamikor is Solidarity, de ha igen akkor az biztos nem a közeljövőben. A blogot szerintem 1-2 haverommal, fogom csinálni, hogy sűrűn legyen frissítés. Az első post-ok azok az interjúk lesznek amiket eredetileg a 3. számba raktam volna bele. Na ennyi elég. Jó szórakozást!
