2012. január 9., hétfő

Weight of the World Interjú

A Weight of the World-ről elöljáróban érdemes annyit tudni, hogy egy fiatal, Floridai banda, akik tavaly csináltak egy 3 számos demót, az új EP-jük pedig most jött ki nemrég, No Promised Land címmel, ami már nekem is felkeltette az érdeklődésemet. Sötét, nyomasztó metálos hangzású zene, még sötétebb és még nyomasztóbb szövegekkel. A kérdéseimre Dillon, a banda frontembere válaszolt.
 
Helló! Kérlek mutasd be a bandát! Ki, mikor, hogyan?
- Tehát, a Weight of the World: Dillon (én) – vokál, Eric- gitár, Jared – dobok, Carl – Basszusgitár. Egy két személyes bandaként kezdtük. Egy barátom: Mitch és én írtuk a demót. Amikor Mitch elköltözött az iskola miatt, akkor jött létre a fenti felállás. Elkezdtünk koncertezni, aztán pedig megírtuk a második lemezünket a No Promised Land-et. Ez történt 2010 végén és 2011-ben.

Miért Weight Of The World lett a banda neve?

- Lírai. Úgy éreztem, a teher és a nyomás egy sokszor visszatérő téma az írásaimban. A Weight című számunk - ami egyébként különösen fontos a számomra – pontosan leírja ezeket az érzéseket, azt a fizikai nyomást, amit a világ ”súlya” gyakorol a környezetre. Szóval ez a név bár kissé elcsépelt, de nagyon kézenfekvőnek tűnt.

Mit csinálnak a WOTW tagok a civil életükben?

- Nagyszerű kérdés. Amikor a banda indult hárman közülünk előkészítő egészségügyi iskolába jártak és részmunkaidőben dolgoztak. Ebből a háromból az egyik srác otthagyta a bandát az iskolája miatt én pedig jelenleg szüneteltetem az iskolát. De, hogy rövidre fogjam a szót, szerintem viszonylag eseménytelen, normális az életünk a bandán kívül.

 A szövegeid elég sötétek és pesszimisták. Ilyen sötét  az élet a napfényes Floridában? Mi adja az ihletet?
- Haha. Szeretem Floridát és a strandok itt a legcsúcsabbak de a hétköznapokban nem tudok magammal semmit kezdeni. Rengeteg dolog van, ami inspirálja a banda szövegeit és zenéjét, de a fontosabbak a már előbb említett nyomás és a stressz, de ide sorolhatók még a polgári szabadságjogok, a nők jogai és személyes elmélkedések arról például, hogy miért érdemes élned. Zeneileg pedig inspirál minket minden olyan banda amit nagyra tartunk, továbbá borzalmasnak és igazságtalannak tartjuk a műfaji besorolásokat, szóval a mi zenénket is csak úgy hívjuk, hogy a „sajátunk”.

 A szövegeidben több helyen előkerül a kereszténység. Miért van ez? Mennyire elfogadott az egyházellenesség az USA-ban? Úgy gondolom még rosszabb a helyzet, mint Európában…
- Így igaz, a keresztény-ellenes és az egyház-ellenes látásmód sokkal jobban elfogadott Európában, mint az Egyesült Államokban szerintem is. Nem tartok tiszteletben minden vallást és nem társítom magam egyikhez sem de megértem, hogy néhány ember miért dönt úgy, hogy ezt az utat választja magának, de ez nem nekem való. Próbálok kiemelni olyan dolgokat, amik rosszak egyes vallásokban, hibás vallási elgondolásokat, intézményeket ahelyett, hogy egyből megbélyegezzem azt a személyt, aki egy adott vallást követ.

Ki az a nő a képen az első demótok borítóján? Mit akar jelenteni ez a borító?
- Egy csomó képet kiszemeltem demó borítónak. Amit végül hasznosítottunk az egy kép Madame Marguerite Fahmy-ról. Ez a nő azt hiszem 1920 as években valamikor megölte férjét Egyiptomban, aztán elmenekült a holttestel együtt. A képet egy Henry Sidgwich nevű angol közgazdász gyűjtötte, aki többek között a női felsőoktatásáért harcolt. A srác, aki tartja a képet (és keresztűl dugja rajta a nyelvét) az egyik haverom öccse Ethan. Láttam egy hasonló képet egyik nap és elhatároztam, hogy ezt én is megcsinálom. Később láttam, hogy alapjában kb. ugyanezt a ”The Goonies”-ben is megcsinálták. Volt még amúgy egy másik fajta borító is, amit a második nyomáshoz használtunk fel.

A Broadwalk című számotok a társadalmi igazságtalanságokról szól. Láttad már a Zeitgeist: Moving Forward-ot? Mi a véleményed róla?
- Láttam a Zeitgeist-ot és érdekes volt. Talán ez a rész tetszett a legjobban az eddigiek közül, de jobb ismerni az érem többi oldalát is. Elég vicces, hogy ez a szám valamikor 2010-ben íródott, jóval a „Occupy Wall Street” tüntetések előtt, most azonban aktuálisabb, mint valaha.

Milyen volt a színtér reakciója az új EP-re?
- Úgy érzem a legtöbb ember Floridában aki hardcore-t hallgat meghallgatta az ep-t, és ez fasza.  A reakciók túlnyomó többsége pozitív volt, de A) nem vagyok benne biztos, hogy mindenki elmondja nekem a véleményét, ha egyébként is utálja, és B) mostanság nehéz hinnem bárkinek is, aki dicséri a zenekart. Floridán kívül azt mondanám, hogy gyakorlatilag ismeretlenek vagyunk, de már így is annyian letöltötték a számainkat, hogy még csak álmodni se mertünk volna ennyi letöltésről, szóval ez pozitív és persze boldoggá tesz.

Milyen bandákkal szoktatok általában játszani? Mond pár király Floridai bandát!
- A jelenlegi kedvencem a Suitcase City Tampa-ról. Sokszor játszottunk már velük továbbá sok helyi bandával játszottunk már, akiknek bejön a zenéje, mint például: Axis, Centuries, Losin’ it, Featherweight, and Homestretch. Biztos vagyok benne, hogy van még egy csomó, csak mindig kimennek a fejemből.

Melyik bandával csinálnál leginkább split-et? Mondj egy mai, aktív bandát és egy régit!
- Érdekes kérdés. Nem akarunk mostanában split-et csinálni, de ha szeretnénk, akkor a fent felsorolt bandákból bármelyik szóba jöhetne. Továbbá van egy haver banda Észak Carolina-ban a Low Sky, akik szerintem megcsinálták 2010 legjobb demóját, szóval, ha valaha is szeretnék split-et csinálni valakivel, azok ők lennének. Ha inaktív bandáról van szó, akkor én nagyon szeretek csomó régi vancouveri és egy csomó Svéd bandát bár nehéz lenne kiválasztani csak egyet ezek közül.

Mi a kötődés az Expire és közötted?
- Az egyetlen kötődés az, hogy az Expire énekese régi jó barátom és még valamikor a 2000-es évek közepén egy bandában játszottunk. Az Expire egyébként egy király banda és nemrég kerültek a Bridge 9-hoz, szóval én nagyon büszke vagyok a srácra, hogy eddig elvitte ezt a zenekart. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű dolgok előtt vannak még.

Hosszú hajad van :). Mi a 3 kedvenc Metál Bandád?
- Kiváló kérdés! Anthrax, Pentagram és Overkill

Nem gondolkodtatok el még azon, hogy bevesztek még egy gitárost? Szerintem ez a féle zene sokkal jobban üt két gitárral.
- Egyetértünk! Minden számunkat két gitárra írjuk és remélem, hogy találunk végre egy második gitárost, de válogatós zenészek vagyunk, akik még válogatósabb, ha a saját bandánkról van szó. Több személyt kipróbáltunk a posztra, de végül így maradtunk. Egy elég kis városban élünk, kevés emberrel, akik általában nincsenek képben.

Bónusz kérdés: Mi az álláspontod az atom erőművekkel kapcsolatban?
- Tudod, megpróbálok nem is gondolni rájuk túl sokat, mert tudom, hogy mindegyik potenciális veszélyforrás. Tulajdonképpen pár mérföldre lakok egytől és ez ki is akaszt egy kicsit, de végül is nem tehetek sokat ellene. Könnyű/vicces olyan gonosznak elképzelni minden atomerőmű vezetőjét, mint Mr. Burns-t a Simpson családból, de úgy tűnik, hogy ebben a korban ez egy szükséges rossz dolog.
Köszönöm szépen a válaszokat! Nyugodtan írd le ha valamit még el szeretnél mondani!
- Nagyon szépen köszönöm az interjú lehetőséget! Öröm volt olvasni a nem szorosan zenéhez kapcsolódó kérdéseket is és élveztem az ezekre való válaszadást. Amerikaiak és Európaiak, az európai hardcore-nak szüksége van a támogatásra, mert sok kedvenc zenekarom való onnan. És köszi hogy támogatjátok az Amerikai Hardcore-t! Go Vegetarian.

/Marci/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése